Szabó T. Anna: A változás

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen, 
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz. 
De csak veszíthetsz mindenképpen: 
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal: 
Könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar, 
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát, 
a fal sárgáját napnyugta előtt, 
a kopott, poros udvarban a hat fát, 
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád, 
keress neki egy napos ablakot. 
Ha itt hagyod a virágzó akácfát, 
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted 
dönteni minden változás felől. 
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg, 
mielőtt régi házad összedől.

Az alvás: híd, amelyen a holnapba
sétálunk át csukott szemmel. Alatta
folyik álmaink hangtalan patakja.